Sunday, September 4, 2011

Coco Chanel, az ellensĂŠg ĂĄgyasa

Megjelent egy új kÜnyv Amerikåban, bizonyos Hal Vaughan munkåja. Európåba jószerivel mÊg csupån a híre Êrkezett meg, de måris kisebb szellemi fÜltŹnÊst kavart. Franciaorszågban mozgatta meg legjobban a fantåziåt, Êrthetően, hiszen a kÜtet hősnője a hajdani divat diktåror, a nemzetkÜzi hírnevŹ parfßm piacradobója, Coco Chanel.

A kÜnyv fßlledt címe Ünmagåban is reklåmteremtő. "Sleeping with the Enemy. Coco Chanel's Secret War", magyar fordítåsban "Az ellensÊggel hålni, Coco Chanel titkos håborúja". Egyßtt van benne a bestseller minden eleme, a szex, a kÊmregÊny, az ismert nÊv varåzsa. TÜmÜren az a sztori, hogy a halålåig kisasszony maradt divatkirålynő a måsodik vilåghåború alatt kiszolgålta hazåjånak nåci megszållóit.

A pårizsi lapok mindenekelőtt azon horkadtak fÜl, hogy az amerikai olyasmit akar szenzåciókÊnt eladni, ami kÜztudott. A Le Nouvel Observateur Ês a Le Point, kÊt pårizsi hetilap szerint Vaughan sztorijåban nincs semmi új. Sőt, a magyar olvasónak sincs, hiszen az Európa 2009-ben kiadta Henry Gidelnek Cocoról írt remek Êletrajzåt. Franciaorszågban ezen kívßl is tÜmÊrdek biogråfia jelent meg, kÜzßlßk "A rendhagyó" címmel a leghitelesebbnek tartott, mert a milliårdos szalonteremtő szemÊlyes baråtnőjÊnek, Edmonde Charles-Roux-nak a tollåból. A szerzőnő nem akårki, a hirneves francia szocialista politikusnak, Marseille egykori legendås polgårmesterÊnek, Gaston Defferre-nek az Üzvegye, maga is nagyrabecsßlt kulturålis szemÊlyisÊg, az irodalmi Goncourt-díjat odaítÊlő zsŹrinek az elnÜke.

A mozinÊzőt alig Êrdekli a forgatókÜnyvek szerzőinek a neve. Ha csak úgy åtlagos filmbaråt, jobbåra a sztår viszi be a nÊzőtÊrre, ha kicsit nagyobbigÊnyŹ, kívåncsi a rendezőre is. Nos, úgy kÊt Êve, a Gidel kÜnyv fordítåsånak mejelenÊsÊvel egyidőben, ugyancsak nålunk is vetítettÊk a Chanel filmet, a båjos színÊsznővel, Audrey Tautou-val a címszerepben. Ezt a tÜrtÊnetet is Charles-Roux írta meg.

Kedves sztori, a Chanel lånyok årvahåzi szomorúsågåtól, elindulåsukig kicsiny nőiszabó mŹhelyekben, Coco gålåns kalandjåig egy lóbolond arisztokrata kastÊlyåban, majd a diadal.

Az amerikait a politikai pikantÊria Êrdekelte, a kÜnyve elsősorban ezt dolgozta fÜl. A divatdiktåtor Coco Pårizs nåci megszållåsa idejÊn megismerkedett az Abwehrnek, Hitler kÊmszervezetÊnek egyik tisztjÊvel, a fess Hans Gßnter von Dincklage båróval, az aranyifjúval, aki tizenkÊt Êvvel volt fiatalabb az akkor hatvanÊves hÜlgynÊl. Ebből szßletett a kÊmregÊny, az "ellensÊg ågyasa". Henry Gidel óvatosabban kezeli ezt a kÊmszorit, az ő våltozata szerint Coco Chanel az ismeretsÊggel kedvenc unokaÜccsÊt, AndrÊ Palasse-t akarta kiszabadítani a nÊmetek fogsågåból.

A kiszabadítåst mås Êrte el, a divatkirålynő kÊsőbb mår nem is igyekezett gyakran talålkozni ezzel a "kedvenccel", pÊnztåra azonban mindig a rendelkezÊsÊre ållt. Franciaorszåg fÜlszabadulåsakor Coco Chanel nåci kapcsolatai miatt tÊnyleg foglya volt a partizån hadseregnek, de úgy egy óra múltån elengedtÊk. Sacha Guitry, a színÊsz-rendező óriås, aki maga is a nåcibaråt PÊtain marsall nagy híve volt, ezÊrt rÜvid ideig ő is "Êlvezte" a fÜlszabadítók "vendÊgszeretÊt", azt nyilatkozta, Coco Chanel a kÊmvådat azÊrt úszta meg, mert beavatott volt a győztes francia politikai kÜrÜkben is.

A Hal Vaughan kÜnyv måsik "szenzåciója", hogy Coco Chanel nem csak azÊrt bújt a nåci ågyåba, mert ott kellemesen Êrezte magåt, mikÜzben unokaÜccse kiszabadítåsåt akarta elÊrni, hanem mert vilågpolitikai szereplÊsre is vågyott. Az volt a rÜgeszmÊje, hogy Winston Churchillt, aki annak ellenÊre, hogy szívből gyŹlÜlte a bolsevizmust, a måsodik vilåghåborúban mÊgis hŹsÊges szÜvetsÊgese maradt Sztålinnak, Üsszehozza HitlerÊkkel, London Ês Berlin az orosz kommuniståk ellen ålljon Üssze. Coco nagy hírnevet szerzett női kalapjai nyomån ez lett volna a nevezetes "Modelhut", "Divatkalap" fedőnevŹ titkos hadmŹvelet, de meghíúsult.

Az amerikai Vaughan ezzel sem fedezte fÜl a spanyolviaszt, írta a Le Point recenzense, mert az 1995-ben fÜltårt MI6-os dossziÊ megszellőztette minden rÊszletÊt. Coco elutazott Madridba, ahol vårta "titkos talålkozójåt" Churchill-el, kÜzÜsen szervezhessÊk meg a nagy "szÜvetkezÊst". Az elkÊpzelÊs vÊgßl azon hiúsult meg, hogy Coco "magåndiplomåciåjåba" beavatta Vera Lombardit, egyik baråtnőjÊt, aki nem rajongott az ÜtletÊrt, ezÊrt mindenről időben tåjÊkoztatta az angol kÊmelhårítåst.

"Az ellensÊg ågyåban" harmadik újdonsåga az volna, hogy leleplezi Coco Chanel ugyancsak jólismert antiszemitizmusåt. A håború előtt a Wertheimer fivÊrek voltak a francia parfßmÜk nagy nemzetkÜzi forgalmazói, kÜztßk a vilågkarriert befutó Chanel 5-nek is. Kihasznålva a PÊtain-rezsim zsidótÜrvÊnyeit, Coco ÜsszekÜttetÊseivel råtette a kezÊt az időkÜzben a tengerentúlra emigrålt WertheimerÊk csalådi vållalkozåsåra, a håború utån visszatÊrt zsidó kereskedőkkel azonban kibÊkßltek. A cÊgtulajdonosok a Chanel 5 vilågeladåsåból kÊt szåzalÊk jutalÊkot ajånlottak fÜl a szalonjåt Êvekig szßneteltető Coco-nak, aki ebből a jÜvedelemből is megalapozta mesÊs vagyonåt. Puszipajtåsok soha nem lettek, de az amerikai Chanel kÜnyvnek ez az "illata", az antiszemitizmus vådja, jóllehet volt benne igazsåg, ugyancsak elszållt a levegőbe.

Mindez egyĂźtt kissĂŠ ĂŠrdektelenebbĂŠ tette azt, hogy Voghan "ĂşjdonsĂĄgĂĄt" lefordĂ­tsĂĄk franciĂĄra, amely, ha elkĂŠszĂźl, bizonyĂĄra csak megjelenik.

Source: http://www.nepszava.hu

No comments:

Post a Comment